Bontott, újrahasznosított adalékanyag

A régi épületek és szerkezetek, útpályaburkolatok bontási törmelékét kellő fizikai feldolgozás után, anyagszerkezeti (kémiai) átalakítás nélkül, beton-adalékanyagként újra fel lehet használni. A bontott építési hulladékot lehetőleg építőanyag fajtánként dolgozzák fel. A feldolgozást mobil gépsoron szokták végezni, amelynek anyagfogadó bunkerébe a bontott törmeléket hidraulikus törőfejjel is ellátott rakodógéppel szállítják. A mobil gépsor előosztályozóból, pofás előtörőből és a kihordó szalaghoz illesztett vastalanítóból áll. Az előosztályozásnál kiosztályozott finom anyagot szállítószalaggal oldalra hordják, az nem kerül az előtörőre.  Az előtört és betonvasaktól megtisztított bontott anyagot rakodógéppel vagy szállítószalaggal általában mobil osztályozó berendezésre juttatják, amely a törmeléket a betontechnológiában szokásos adalékanyag frakciókra bontja. Az osztályozott frakciókat a tárolótéren elkülönítve helyezik el.  

A bontási törmelékek újrahasznosítására lehetőséget ad az MSZ EN 206-1:2002 beton szabvány, amely kimondja, hogy „az adalékanyagok lehetnek természetesek, mesterségesek vagy korábbi szerkezetekből újra hasznosított anyagok”. A bontott, újrahasznosított adalékanyagok betonkészítéshez való felhasználhatóságának feltételeivel az MSZ EN 206-1:2002 szabvány nem foglalkozik, és annak nemzeti alkalmazási dokumentuma (MSZ 4798) is csak annyit tartalmaz, hogy egyebek mellett „…az újrahasznosított adalékanyagok kőzettani, kőzetfizikai, kémiai tulajdonságai (is) rendkívül változatosak, ezért azok beton adalékanyagként való alkalmasságát első sorban ezek a tulajdonságok döntik el, amelyeket mindenkor meg kell vizsgálni”.

A harmonizált v MSZ EN 12620:2003 beton-adalékanyag (homokos kavics, kavics v), MSZ EN 13139:2003 habarcs-adalékanyag (homok v), MSZ EN 13043:2003 aszfalt-adalékanyag (zúzottkő v), MSZ EN 13055-1:2003 könnyű-adalékanyag v szabványok érvénye is kiterjed a bontott, újrahasznosított adalékanyagok tulajdonságaira. E szabványok szerint az olyan adalékanyagokat, mint például a bontott adalékanyagok, amelyek alkalmazására nincs kellő tapasztalat, gondosan meg kell vizsgálni, és kedvező vizsgálati eredmény esetén is szükség lehet a mindenkori alkalmazási területre vonatkozó külön szabályozásra. Ezek a szabványok az építési termékekre vonatkozó európai irányelvek (direktívák) követelményeinek teljesülését tárgyaló ZA.1 mellékletben megjegyzik, hogy az érvényük alá tartozó valamennyi adalékanyag követelmény-rendszere további követelményekkel kiegészíthető, például az európai szabvánnyal együtt érvényes nemzeti előírás alakjában. Magyarországon az  -  a bontott, újrahasznosított adalékanyagokat is érintő  -  európai adalékanyag szabványok nemzeti alkalmazási dokumentumának kidolgozása még várat magára. A bontott építési törmelék adalékanyagú beton beton- és vasbetonépítési irányelvét a fib Magyar Tagozata 2004-ben tervezi kiadni.

A bontott adalékanyag kiszárított állapotban meghatározott testsűrűsége, kiszárított és laza állapotban mért halmazsűrűsége alapján közönséges (normál) adalékanyag vagy könnyű-adalékanyag v lehet, és a szilárd, kiszárított, 28 napos korú beton testsűrűsége alapján közönséges (normál) beton vagy könnyűbeton v adalékanyaga lehet. A bontott adalékanyag közönséges adalékanyag, ha a testsűrűsége > 2000 kg/m³ és < 3000 kg/m³, és könnyű-adalékanyag, ha a testsűrűsége £ 2000 kg/m³ és halmazsűrűsége £ 1200 kg/m³. A bontott adalékanyagú beton közönséges beton, ha a testsűrűsége 28 napos korban > 2000 kg/m³ és £ 2600 kg/m³, és könnyűbeton, ha a testsűrűsége 28 napos korban ³ 800 kg/m³ és £ 2000 kg/m³.

Újrahasznosított beton-adalékanyagként legelterjedtebben a beton, a vegyes, és a tégla törmeléket használják fel. Ezek csoportba sorolása a bontott törmelék 4 mm feletti szemnagyságú szemeinek építőanyagok szerinti összetétele alapján történhet:

A sűrűségi jellemzők alapján a beton törmelék közönséges adalékanyagnak, a beton-tégla vegyes törmelék általában könnyű-adalékanyagnak, a tégla-beton vegyes törmelék és a tégla törmelék könnyű-adalékanyagnak minősül. E különbség tétel a bontott, újrahasznosított beton tervezése szempontjából is fontos.

A sikeres betontervezéshez meg kell határozni a bontott, újrahasznosított adalékanyag építőanyagok szerinti összetételét, idegen anyag tartalmát szemrevételezéssel, testsűrűségét (MSZ EN 1097-6:2001), halmazsűrűségét (MSZ EN 1097-3:2000), vízfelvételét (MSZ EN 1097-6:2001), látszólagos porozitását v, fagyállóságát (MSZ EN 1367-1:2000, könnyű adalékanyag esetén: MSZ EN 13055-1:2003), szemmegoszlását (MSZ EN 933-1:1998), finomsági modulusát (MSZ 18288-5:1981), 0,02 mm alatti szemeinek térfogat%-át ülepítéssel (MSZ 18288-2:1984), oldható szulfát és klorid tartalmát (MSZ 18288-4:1984), szemalakját tolómérővel (MSZ EN 933-4:2000) illetve kifolyási tölcsérrel (MSZ 18288-3:1978). Beton törmelék esetén a kőzetfizikai csoportba soroláshoz (MSZ 18291:1978, ÚT 2-3.601:1998, MSZ 4798:2004) ismerni kell a Los Angeles (MSZ 18287-1:1990, MSZ EN 1097-2:2000), a mikro-Deval (MSZ 18287-6:1984, MSZ EN 1097-1:1998), esetleg a Deval (MSZ 18287-2:1983) aprózódást és a szulfátos kristályosítási veszteséget (MSZ 18289-3:1985, MSZ EN 1367-2:1999), könnyű adalékanyag esetén a halmaz-szilárdságot (MSZ EN 13055-1:2003). A kőanyaghalmazok olvasztósó-állóságának vizsgálatával kapcsolatban az MSZ EN 1367-1:2000 szabvány ad tájékoztatást.  

Ha a bontott adalékanyag minősége a gondos feldolgozás ellenére sem felel meg a vonatkozó európai adalékanyag szabvány követelményének vagy beton illetve könnyűbeton készítés céljára nem alkalmas, akkor a tulajdonságait természetes adalékanyag hozzákeverésével lehet javítani.  

Felhasznált irodalom ide kattintva olvasható.

Jelmagyarázat: v A jel előtt álló fogalom a fogalomtár szócikke.

 
  Vissza a fogalmak tartalomjegyzékéhez