Terülési mérték

A terülési mérték a régóta és legelterjedtebben használatos konzisztencia v jellemzők egyike, amely más konzisztencia jellemzők mellett alapul szolgál a beton MSZ 4719:1982 és MSZ EN 206-1:2002 szabványok szerinti konzisztencia osztályainak meghatározásához. A terülési mérték vizsgálatát a beton MSZ 4719:1982 szabvány szerinti konzisztencia osztályának meghatározásához az MSZ 4714-3:1986 szabvány szerint, és az MSZ EN 206-1:2002 európai szabvány szerinti konzisztencia osztályának meghatározásához az MSZ EN 12350-5:2000 európai szabvány szerint kell végezni.

A terülési osztály betűjele az MSZ EN 206-1:2002 szabvány szerint „F”. A magyar és az európai terülési osztályokat az 2. ábrán vetjük össze.

A terülés mérés eszköze mind a nemzeti, mind az európai vizsgálati módszer esetén a terülés mérő ejtőasztal és csonka-kúp forma (1. ábra). A terülés mérő ejtőasztal lapmérete 700*700 mm, és az egyik oldalon 40 mm magasan megemelhető. A terülés mérő csonka-kúp forma mérete F200/F130*200 mm, térfogata 4341 cm³. (A roskadás v mérő csonka-kúp ennél magasabb és nagyobb térfogatú.)

A terülés mérés MSZ 4714-3:1986 és MSZ EN 12350-5:2000 szabvány szerinti módszerei között van bizonyos eltérés.

Mind a két szabvány pontatlannak tartja a módszert az FN illetőleg F1 földnedves konzisztenciák tartományában, az MSZ EN 12350-5:2000 és az MSZ EN 206-1:2002  szabvány az F6 osztályban is, de az F6 osztály alsó határértékeként kissé eltérő számokat adnak meg. Az MSZ EN 12350-5:2000 szabvány szerint a módszer akkor alkalmazható, ha az adalékanyag legnagyobb szemnagysága nem nagyobb, mint 63 mm.

Az MSZ 4714-3:1986 szabvány szerint a terülést 1,0 cm pontossággal, az MSZ EN 12350-5:2000 szabvány szerint 10 mm pontossággal kell megmérni, ami ugyanaz, de a mértékegység más, tehát a terülés mérőszáma a jövőben az eddiginek tízszerese.

A mértékadó vizsgálati eredményt az MSZ 4714-3:1986 szabvány szerint két mérés számtani átlaga, vagy nagy eltérés esetén új átlagmintákkal végzett három mérés számtani átlaga adja, míg az MSZ EN 12350-5:2000 szabvány egy mérés eredményét is elfogadhatja, de hibás mérés esetére ismétlést ír elő.

Az ismétlési (ismételhetőségi) és az összehasonlítási (összehasonlíthatósági) feltételeket v az MSZ EN 12350-5:2000 szabvány egyes mérések esetére tárgyalja, az MSZ 4714-3:1986 szabvány a fogalomkört nem ismeri.

A gyakorlatban az öntömörödő betonok (angolul: SCC Self compacting concrete, németül: SVB Selbstverdichtender Beton) terülés méréséhez sokszor nem a terülés mérő, hanem a roskadás mérő Abrams-féle csonka-kúp formát használják. Az így mért eredmény -  a terülési mérték legalább 550 mm  -  megtévesztő, ha a nem-öntömörödő, nem-önterülő beton szabványos terülési mértékéhez hasonlítják, hiszen az ugyanolyan folyósságú friss beton csonka-kúp akkor is szélesebbre terül, ha a térfogata nagyobb, és a mérés előtti helyzetben súlypontja magasabban van.      

Felhasznált irodalom:

MSZ 4719:1982 Betonok

MSZ 4714-3:1986 A betonkeverék és a friss beton vizsgálata. A konzisztencia meghatározása

MSZ EN 206-1:2002 és MSZ 4798:2004 Beton. Feltételek, teljesítőképesség, készítés és megfelelőség

MSZ EN 12350-5:2000 A friss beton vizsgálata. Terülésmérés ejtőasztalon

Palotás L. - Balázs Gy.: Mérnöki szerkezetek anyagtana. 3. kötet. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1980.

Jelmagyarázat: v A jel előtt álló fogalom a fogalomtár szócikke.

 
  Vissza a fogalmak tartalomjegyzékéhez