Habbeton, habcement

A habbeton a sejtbetonok v egyik fajtája, amelynek legfeljebb 2 mm átmérőjű, zárt sejtekből álló sejtszerkezetét habképzőszerrel állítják elő. A régebbi nevezéktanban a habbeton a habképzővel és cement kötőanyaggal készített sejtbetont, a habszilikát a habképzővel és mész kötőanyaggal készített sejtbetont jelentette. Újabban a habbeton elnevezés szinonimája a habcement, amelynek értelmezése lehet, hogy ennek a könnyű építőanyagnak a kötőanyaga habosított cementkő v. Német nyelvterületen a gázbetont v és a habbetont együtt pórusos könnyűbetonnak (Porenleichtbeton) is nevezik, és együtt tárgyalják.

A habbeton könnyű, többnyire folyós, habarcs jellegű (tehát voltaképpen nem beton) anyag, amelynek kötőanyaga cement, adalékanyaga homok, pernye, kohósalak, duzzasztott agyagkavics, polisztirol gyöngy, de készülhet esetenként adalékanyag nélkül is (ilyenkor egyértelmű a habcement elnevezés). 

A legelterjedtebb habképzők főhatóanyagai a természetes vagy mesterséges tenzidek (felületaktív anyagok). A habképzők stabilizátort is tartalmaznak, hogy a nagy levegő tartalmú habbeton sejtszerkezetét v a keverés, a bedolgozás és a kötés ideje v alatt is megtartsa. A habot hagyományos, gyorsfordulatú, forgószerszámos habverőgéppel vagy nagy-nyomású habképző célgéppel (aggregátorral) lehet „felverni”, és a keletkező kemény habot a megkevert friss habarcshoz, esetleg cementpéphez kényszerkeverőgépben kell hozzá keverni. Habbetont bizonyos habképzőkkel úgy is lehet gyártani, hogy a habképzőt öntik a gyorsjáratú keverőgépben lévő friss habarcshoz vagy cementpéphez.  A keverési időt,  - ha a habarcs keverékhez a már felvert habot keverjük, akkor a homogenizálásnak, ha a habarcs keverékbe a habképzőt öntjük, akkor a habképződésnek, -  megfelelően meg kell növelni.

A habbeton sajátos konzisztenciája folytán könnyen, sokszor tömörítés nélkül is bedolgozható, transzportbetonként is szállítható, szivattyúzható. Szilárdítása általában szabad levegőn történik, de hőkezeléssel vagy gőzöléssel (8 bar = 0,8 MPa alatti nyomáson) is végezhető.

A habbetonból többnyire természetes szilárdítású, monolit hőszigetelő rétegek készülnek, de készíthetők belőle előregyártott elemek, illetve használható az üreges elemek kitöltő-anyagaként is. Alkalmazzák fagyálló és hőszigetelő kiegyenlítő, feltöltő rétegként födémeken és lapostetőkön (lejtést adó rétegként is), aljzat rétegként ipari és sport csarnokokban, istállókban, alap és teherhordó rétegként az út-, híd- és egyéb mélyépítésben. A habbeton konzisztenciájánál fogva alkalmas üregek, felhagyott csatornák, pincék, föld alatti tartályok kiöntésére, csövek injektálására. A megszilárdult habbeton terhelés hatására nem tömörödik, ezért utak alatti közműárkok betemetésére is használható. A habbeton tulajdonságai az összetételtől függenek, amelyet az alkalmazási célnak megfelelően kell megválasztani. 

A habbeton testsűrűsége v 300 - 600 (1800) kg/m³, nyomószilárdsága v 0,1 - 5,0 (15,0) N/mm², hővezetési tényezője 0,09 - 0,18 (0,65) W/mK, ahol a zárójeles értékek inkább egy könnyített habarcs, mint a szó szoros értelmében vett habbeton felső kategória-határai. A habbeton zsugorodási végértéke v 0,8 - 3,5 mm/m között változik. 28 napos korban a zsugorodás megengedett értéke legfeljebb 0,5 mm/m. A habbetonból (vagy gázbetonból) készített előregyártott elemeket beépíteni csak akkor szabad, ha hátralévő, várható utózsugorodásuk már nem több, mint 0,5 mm/m (DIN 4164:1951). A szabad levegőn szilárdított, laza rakatokba helyezett előregyártott elemek ezt az állapotot két-három havi tárolás után érik el.

Habbetont először Bayer dán mérnök készített 1924-ben, ma szerte a fejlett világban használják, Magyarországon gyártására Kaposvárott, 1989-ben alakult meg a BauMix Kft.

Jelmagyarázat: v A jel előtt álló fogalom a fogalomtár szócikke.

 
  Vissza a fogalmak tartalomjegyzékéhez