Könnyűbetonnak hagyományosan (például Magyarországon, Németországban) az adalékanyaggal készített nagy-hézagtérfogatú v és tömör, teherbíró, és/vagy hőszigetelő, 2000 kg/m³-nél kisebb testsűrűségű v betonokat, és a (cementes) mészhabarcsból, cementpépből, cementhabarcsból sejtesítéssel előállított betonokat v nevezik. Az adalékanyagos, teherbíró (teherhordó) könnyűbetonok testsűrűsége 600-2000 kg/m³ (MSZ 4719:1982), a sejtesített betonoké legfeljebb 1000 kg/m³. Az MSZ EN 206-1:2002 európai szabvány könnyűbetonnak csak a folyamatos szemeloszlású adalékanyagos könnyűbetonokat tekinti, amelyek testsűrűsége 800-2000 kg/m³ közé, nyomószilárdsági osztálya v pedig LC 8/9 - LC 80/88 közé esik.

Legelterjedtebb az alapanyagok és előállítás szerinti megkülönböztetés,
ami a következő ábrával fejezhető ki:

A kinagyításhoz szíveskedjék az ábrára kattintani.

Az ábra alapján a könnyűbetonok két fő csoportja az adalékanyagos, cement (esetleg mész) kötőanyagú könnyűbetonok és a sejtesített könnyűbetonok. Az adalékanyagos könnyűbetonok legegyszerűbben a könnyű-adalékanyagok v fogalom-meghatározásaival írhatók le, míg a sejtesített könnyűbetonok közül a két legjelentősebb sejtbeton, a gázbeton v és a habbeton v fogalmát érdemes külön tárgyalni.

A könnyűbetonok alkalmazhatósága fizikai, mechanikai tulajdonságaik függvénye. A következő táblázat a testsűrűség, a nyomószilárdság, a hővezetési tényező alapján a tulajdonságok, illetve az alkalmazhatóság szerinti besorolásra mutat példát.

Könnyűbetonok besorolása tulajdonságuk, illetve alkalmazhatóságuk szerint**

 
  Vissza a fogalmak tartalomjegyzékéhez