Gázbetonnak a sejtesített könnyűbetonok v egyik fajtáját, a gázképzővel előállított sejtbetont v nevezzük. Ma a gázbeton-termékeket üzletpolitikai meggondolásból mind a kereskedelemben, mind a szabványosításban német mintára pórusbetonnak hívják. Alapanyaga az őrölt égetett mészből, őrölt gipszkőből, cementből, pernyéből vagy őrölt kvarchomokból, régebben égetett olajpala-őrleményből, és vízből kevert, megfelelő gázképzőt is tartalmazó finomhabarcs. Gázképzőként ma leggyakrabban alumíniumport vagy -pasztát használnak, amely az őrölt égetett mész beoltódásából keletkező mészhidrát (Ca(OH)₂) vizes oldatából hidrogéngázt fejleszt, és a nyers keverékben legfeljebb 2 mm átmérőjű, zárt pórusok sokaságát hozza létre. Az öntőformában sejtesített és előérlelt gázbetontömböt kizsaluzás és termékméretre való felvágás után autoklávolással v szilárdítják. Az autoklávolás ideje 10-12 óra, a telített vízgőz-tér nyomása 8-12 bar, hőmérséklete 170-190 °C, amelynek hatására a gázbetonban - annak szilárdságát adó - kalcium-hidro-szilikát ásványok alakulnak ki. Ennek során tobermorit (5.CaO•3.SiO₂•5.H₂O) kristályok is képződnek, amelyek a természetben (például Uzsabányán) és a cementkőben v is megtalálhatók.

A gázbeton testsűrűsége 400-800 kg/m³, nyomószilárdsága 2,5-7,5 N/mm², hővezetési tényezője 0,12-0,25 W/mK, porozitása a 70 térfogat%-ot, vízfelvétele a 60 tömeg%-ot is elérheti. Nem-éghető építőanyag. Gázbetonból kis testsűrűsége és jó hőszigetelőképessége folytán elsősorban falazóelemeket gyártanak, amelyekből készült falszerkezet törőszilárdsága az elem szilárdsági osztályától és a falazás minőségétől függően 1,6-4,8 N/mm². A legalább 700 kg/m³ testsűrűségű gázbetonból vasalt fal-, tető- és födémpallók, lépcsők, feszített födém-kéregpallók is előállíthatók.

A gázbetont Dr. Johan Axel Eriksson svéd építész fejlesztette ki azzal a szándékkal, hogy az épületfát kedvező tulajdonságú, nem éghető és nem korhadó építőanyaggal váltsa ki. Találmányát 1924-ben szabadalmaztatta. Gyártását Ytong (“Yxhult Betong” szóösszetétel rövidítése) néven 1929-ben kezdte el Svédországban az egyébként kőzetek feldolgozására 1878-ban alapított Yxhults Stenhuggeri AB cég, amelynek szakirányú utóda, az Ytong AG. A számos országban gázbetongyárral rendelkező társaság 1983-ban tette át székhelyét Svédországból Münchenbe, és 1992 óta tulajdonosa a gyöngyösvisontai pórusbetongyárnak is. Az Ytongon kívül számos más gázbetongyártási technológia is teret hódított (Hebel, Siporex, Dorstener, Durox, Calsilox, Peja, stb.). Magyarországon 1963-1998 között működött a kazincbarcikai gázbetongyár, amely lényegében lengyel technológiával a kazincbarcikai erőmű pernyéjéből állított elő szürke színű gázbetont. Az egyetlen mai magyarországi gázbetongyár, a gyöngyösvisontai pórusbetongyár Hebel technológia beépítésével 1985-ben létesült, eleinte pernyealapú pórusbetont állított elő, 1990 óta kizárólag homokalapú, fehér színű pórusbeton termékeket gyárt. Saját homok+gipszkő őrlő malommal rendelkezik, az égetett meszet őrölt alakban vásárolja, alumíniumpasztával dolgozik. A gyöngyösvisontai Ytong pórusbetongyár termékei: síkfelületű és megfogóhornyos falazóelemek, zsaluelemek, válaszfalelemek, válaszfal áthidalók, előfalazólapok, hőszigetelt koszorúelemek és hőszigetelőlapok.

A magyar gázbetongyárak 1992-ig az állami Könnyűbeton és Szigetelőanyagipari Vállalat (Köszig) tulajdonában voltak.

Jelmagyarázat: v A jel előtt álló fogalom a fogalomtár szócikke.

 
Vissza a fogalmak tartalomjegyzékéhez