A pórus v, a légbuborék v, a sejt, a hézag, az üreg a szilárd testben v vagy a szilárd testek halmazában lévő, szilárd anyaggal v ki nem töltött, tömeg nélküli, különböző terek elnevezései. E tömeg nélküli terekben gázállapotú anyag (többnyire levegő) vagy elgőzölhető víz v, folyadék található.

A sejtszerkezet tudatosan létrehozott sejtek (de nem légbuborékok v) rendszere, amely a (cementes) mészhabarcsból vagy cementpépből előállított sejtbeton sajátja. A sejtbeton finom adalékanyaggal (esetleg csak cementből) készülő könnyűbeton v. A sejtbetonok előállítása lényegében a mészhomoktégla v gyártás technológiájából fejlődött ki úgy, hogy a mészhomoktégla viszonylag tömör szerkezetét különböző sejtképző anyagok és módszerek alkalmazásával sejtesítették.

• gázképzővel, amely esetben a sejtbetont gázbetonnak v nevezzük. A régebbi nevezéktan (XX. század első kétharmada) szerint a gázbeton a gázképzővel és cement kötőanyaggal készített sejtbetont, a gázszilikát a gázképzővel és mész kötőanyaggal készített sejtbetont jelentette. Gázképzőként régebben például hidrogén-peroxidot (H₂O₂) használtak, amely klórmésszel (CaCl₂O) összekeverve oxigéngázt (O₂) fejleszt, vagy kalcium-karbidot (CaC₂) alkalmaztak, amelyből víz hatására acetiléngáz (C₂H₂) keletkezik. A legelterjedtebb, ma is használatos gázképző az alumíniumpor vagy -paszta, amely a mészhidrát (Ca(OH)₂) vizes oldatából hidrogéngázt fejleszt a friss, cementes mészhabarcsban, amely őrölt égetett mészből, őrölt gipszkőből, cementből, pernyéből vagy őrölt kvarchomokból, és vízből áll. A sejtesített, előérlelt gázbetont autoklávolással v szilárdítják, szilárdságát a kémiai folyamat hatására kialakuló kalcium-hidro-szilikátok adják. Ma a gázbeton-termékeket üzletpolitikai meggondolásból mind a kereskedelemben, mind a szabványosításban pórusbetonnak v nevezik.

• habképzővel, amellyel nyert sejtbetont habbetonnak v nevezzük. A régebbi nevezéktanban a habbeton a habképzővel és cement kötőanyaggal készített sejtbetont, a habszilikát a habképzővel és mész kötőanyaggal készített sejtbetont jelentette. A legelterjedtebb habképzők az enyvgyantás, a gyantás szaponinos, az alumoszulfonát, a hidralizált vér, a hidralizált keratin habképzők, és újabban más, szintetikus anyagok. A habbetonok kötőanyaga cement, adalékanyaga homok. A habképzőt vagy az előre felvert habot a friss habarcshoz, esetleg cementpéphez szokás gyorsjáratú kényszerkeverőgépben keverni. A habbeton transzportbetonként szállítható, szivattyúzható. A habbetonokból általában természetes szilárdítású, monolit hőszigetelő rétegek készülnek.

Ha a sejtszerkezetet nagy mennyiségű vízzel, a felesleges víz elpárologtatásával hozzuk létre, akkor mikroporitról beszélünk. A mikroporit előállítási módján túl annyiban is különbözik a gázbetontól és a habbetontól, hogy a mikroporit sejtszerkezete szabad szemmel nem látható, és a kis méretű sejtek egymással összefüggőek. Gyártása elsősorban a mikroporit gyenge tulajdonságai és nagy zsugorodási hajlama miatt a gyakorlatban nem terjedt el.

A sejtbetonok jó hőszigetelők, hőszigetelő-képességük v testsűrűségük v csökkenésével javul, miközben nyomószilárdságuk v csökken. A sejtbetonok testsűrűségét a sejtképzőszer adagolásával és a gyártási technológia módosításával lehet megváltoztatni. Valamely sejtbeton összetételének megválasztása a megfelelő testsűrűség (r), hővezetési tényező (l) és nyomószilárdság (s) közötti kompromisszum alapján történhet meg.
A fenti, ezt bemutató ábrán az j a rossz, a k a jó hőszigetelő-képességű sejtbeton esete.

Felhasznált irodalom:

Palotás László - Balázs György: Mérnöki szerkezetek anyagtana. 3. kötet. Akadémiai kiadó. Budapest, 1980.

Jelmagyarázat: v A jel előtt álló fogalom a fogalomtár szócikke.

  Vissza a fogalmak tartalomjegyzékéhez