A pórus, a sejt v, a hézag v, az üreg v a szilárd testben v vagy a szilárd testek halmazában lévő, szilárd anyaggal v ki nem töltött, tömeg nélküli, különböző terek elnevezései, amelyekben gázállapotú anyag (többnyire levegő) vagy elgőzölhető víz v, folyadék található. E tömeg nélküli tereket méreteik, mennyiségük, elhelyezkedésük, keletkezésük alapján különböztetjük meg.

A beton (vagy habarcs) pórusaira az 1 mm alatti átmérő jellemző, összességüket pórusszerkezetnek nevezzük. A pórusszerkezet az adalékanyag és a cementkő v pórusaiból áll. A cementkő pórusai általában nyitottak, fajtái: légpórusok, esetleg légbuborékok, továbbá kapillárpórusok és gélpórusok.

Az adalékanyag pórusai (németül: Kornporen, Eigenporen) az adalékanyag v szemekben helyezkednek el, és a beton testsűrűségére, vízfelvételére, szilárdságára, hővezetési tényezőjére vannak hatással.

A légpórusok (németül: Verdichtungsporen) a szilárduló cementkőben akaratunk ellenére, de gondos tömörítés mellett is visszamaradó, viszonylag nagyobb méretű, esetleges elrendeződésű pórusok. (Az olyan betont, amelyben a pórusok átmérője az 1 mm-t erősen meghaladja és keletkezésük gondatlan tömörítésre vezethető vissza, fészkes betonnak mondják.)

A légbuborékok (németül: Luftporen) a beton fagyállóságának, olvasztósó-állóságának javítására légbuborékképző adalékszerrel v a cementkőben tudatosan létrehozott, közel gömb alakú, egymástól független pórusok. A légbuborékok azáltal fejtik ki hatásukat, hogy megszakítják a kapillárpórusokat, és ezáltal egyrészt csökkentik a cementkő vízfelszívását, másrészt helyet adnak télen a megfagyó kapilláris víz v térfogat-növekményének. A légbuborék-eloszlásra követelmény, hogy az ún. távolsági tényező, azaz a cementkő bármely pontjától a hozzá legközelebb eső légbuborék felszínének távolsága nem lehet több, mint 0,2 mm.
A légbuborékképző-szerrel készített frissbeton összes levegőtartalma 4-6 térfogat%, a 28 napos korú légbuborékos beton nyomószilárdsága a légbuborékképző-szer nélküli beton nyomószilárdságának legalább
75 %-a.

A cementkőben lévő kapillárpórusok (németül: Kapillarporen) a keverővíz mennyiségétől függően keletkeznek. A cement hidratációja v során a cementkőbe legfeljebb a cement 35-40 tömeg%-át kitevő vízmennyiség épül be, ami 0,35-0,40 értékű víz-cementtényezőnek felel meg. Ha a beton ennél több vízzel készül, akkor a vízfelesleg finom, hajszálcsöves, gyakran összefüggő pórusrendszert hoz létre, amelynek alkotói a beton felületére is kivezető kapillárpórusok. A kapillárpórusok mennyiségének növekedésével a cementkő
és a beton minősége romlik. A kapillárpórusokat egyszerűen kapillárisoknak is szokták nevezni.

A gélpórusok (németül: Gelporen) a hidratált cementszemcsén belül, a cementgélben helyezkednek el, és a cementgéllel együtt a cement hidratációja folyamán keletkeznek. A cementgél teljesen össze nem növő tábla-, lemez-, szálalakú hidratációs termékekből áll, amelyek között a gélpórusok találhatók. A gélpórusok a folyadékokat és a gázokat gyakorlatilag nem eresztik át. A cement hidratáció előrehaladtával a hidratációs termékek mennyisége növekszik, a gélpórusok mennyisége csökken.

Jelmagyarázat: v A jel előtt álló fogalom a fogalomtár szócikke.

  Vissza a fogalmak tartalomjegyzékéhez