A víztartalom valamely szilárd test (például építőanyag) v hidrotechnikai állapotjellemzője v. Szokták nedvességtartalomnak is nevezni. Értéke adott időponthoz tartozik. Valamely test víztartalma az adott időpontban a test pórusaiban lévő (elgőzölhető) víz v mennyiségének és a kiszárított test ugyanolyan mértékegységű mérőszámának a v hányadosa. A víztartalmat kétféle módon lehet megadni aszerint, hogy tömegeket vagy térfogatokat viszonyítunk egymáshoz, azaz a víz és a test mennyiségét kg-ban, vagy m³-ben fejezzük ki. Ha a hányadost 100-zal megszorozzuk, akkor a mértékegység tömeg% vagy térfogat% lesz. Ha például valamely, kiszárított állapotban 2000 kg/m³ testsűrűségű v testből 40 kg (0,04 m³) víz gőzölhető el, akkor a test víztartalma 2 tömeg% illetve 4 térfogat%.

Az építőanyagiparban néha előfordul, hogy gyakorlati okokból az elgőzölhető víz tömegét nem a kiszárított halmaz, hanem a vizes állapotban lévő halmaz tömegére vonatkoztatják. Ha például valamely 800 kg/m³ halmazsűrűségű v pernye halmaznak adott időpontban a kiszárított halmazra vonatkoztatott víztartalma 50 tömeg%, akkor a vizes állapotú halmazra vonatkoztatott víztartalma csak 33,3 tömeg%, tehát az eltérés jelentős. Voltaképpen mind a két adat helyes, csak a víztartalom fogalmának értelmezésében van különbség.

Szokás a test légszáraz állapotban mért víztartalmát alapvíztartalomnak nevezni.

A vízfelvétel (vízfelvevőképesség) a test víztartalmának lehetséges legnagyobb értéke, és ezért anyagjellemző. A vízfelvétel a vízzel telített test víztartalma, amelyet a víztartalomhoz hasonlóan tömegarányban vagy tömeg%-ban, és térfogatarányban vagy térfogat%-ban lehet megadni. Vizsgálatához a testet általában légköri nyomáson és fokozatos vízszintemeléssel tömegállandóságig v vízzel kell telíteni, majd tömegállandóságig ki kell szárítani, és az elgőzölgött víz mennyiségét a kiszárított test tömegére vagy térfogatára kell vonatkoztatni.

Szokás a légszáraz állapotú test vízfelvételét mértékadó vízfelvételnek nevezni. A vízfelvétel az alapvíztartalom és a mértékadó vízfelvétel összege.

A térfogatarányban vagy térfogat%-ban kifejezett vízfelvétel a látszólagos porozitás. Értelmezéséhez feltételezzük, hogy a víztelítés során a testben lévő minden pórus v megtelik vízzel, és akkor a felvett víz térfogata a pórusok térfogatával egyenlő. A látszólagos porozitás mért értéke gondos, vákuumkamrás víztelítés esetén a nyílt porozitás (németül: Offene Porosität) jó közelítése. A test látszólagos porozitását megkapjuk, ha a test tömegarányban kifejezett vízfelvételét megszorozzuk a test vizsgálati hőmérsékleten értelmezett relatív testsűrűségével. A test relatív testsűrűsége nevezetlen szám, amely azt mutatja meg, hogy a test testsűrűsége hányszorosa a vizsgálati hőmérsékletű víz sűrűségének. Ha például a 2400 kg/m³ testsűrűségű beton tömegarányban kifejezett vízfelvétele 0,05, és a vízfelvételmérés 20,5 °C hőmérsékletű, 998,126 kg/m³ sűrűségű vízzel történt, akkor a test relatív testsűrűsége 2400/998,126=2,40451 és látszólagos porozitása 0,05*2,40451=0,1202 illetve 12,02 térfogat%.

Kapilláris vízfelszívás a testnek az a tulajdonsága, hogy a testet kismélységű vízbe (folyadékba) helyezve kapillárisaiban v a víz (folyadék) felemelkedik. Az emelkedés magassága egyenesen arányos a folyadék felületi feszültségével és nedvesítő képességével (nedvesedési szög), és fordítottan arányos a kapilláris sugarával, a folyadék sűrűségével, a nehézségi gyorsulással.

Jelmagyarázat: v A jel előtt álló fogalom a fogalomtár szócikke.
 

  Vissza a fogalmak tartalomjegyzékéhez