Fontos latolgatás

Hányszor és hányszor mondjuk, hogy

• fontos dolgunk van = jelentősek a teendőink,
• fontol, fontolgat, fontolóra vesz = gondolatban hosszasan mérlegel,
• latol, latolgat, latolgatja az esélyeket = újra meg újra mérlegel,
• latba vet = befolyást érvényesít,
• sokat nyom a latban, vagy nagy súllyal esik a latba = nagy jelentőségű,

anélkül, hogy gondolnánk e szavak eredetére. Magyar köznapi szóhasználatban a font és a lat tulajdonképpen súlyt, mérleget jelent. Mindkét szó német eredetű:

Font = das Pfund
Lat = das Lot, ~ súlyú = -lötig

Eredetileg a font és a lat régi magyar (osztrák-magyar) tömegmértékegység (súlymértékegység) volt. Hivatalosan 1874-ig, a metrikus mértékegységek bevezetéséig használták.

A két fényképen az egymásba rakható lat-sorozat felül- és oldalnézete csukott állapotban, illetve felülnézete kibontott állapotban látható. Anyaga sárgaréz. A belső oldal aljára ütötték a lat számértékét. E példány az 1850-es évekből való, sajnos a legkisebb tagja hiányzik.

A teljes sorozat: 1 font = 16 + 8 + 4 + 2 + 1 + 0,5 + hiányzó résztömeg = 32 lat
1 bécsi lat = 17,502 g = 1 bécsi font / 32
32 bécsi lat = 560,064 g = 0,560064 kg = 1 bécsi font

Létezik angol font is, a neve pound, a jele lb (libra). Ez kisebb „súlymérték”, mint a bécsi font, értéke átszámítva:
1 lb = 0,453592 kg.

A www.kfki.hu/chemonet honlapon közzétettek egy kedves tudományos dolgozatot, amelyben az angol fonttal lehet találkozni. A történet úgy szól, hogy a neves angol fizikus és kémikus, Michael Faraday (1791 – 1867) „The Chemical History of a Candle” címmel az 1860/1861 évi karácsonyi szünetben hat előadásból álló sorozatot tartott a londoni Royal Institution of Great Britain intézetben, amelynek állandó munkatársa volt. Az előadások népszerűek lehettek, mert illusztrálva már 1861-ben, könyv alakban is kiadták. Az előadások szövege magyarul az Athenaeum kiadásában, 1921-ben jelent meg „A gyertya természetrajza” címmel. Az első előadásból idézünk egy ide vágó rövid részletet:

„Kezdem a mártott gyertyával. Készítési módja a következő: gyapotzsinórokat botra akasztunk és olvasztott faggyúba mártunk, kihúzzuk és lehűtjük, aztán ismét bemártjuk és addig folytatjuk ezt a műveletet, míg elegendő faggyú nem ragad a gyapotbélre és ilyenformán a gyertya a megkívánt vastagságot el nem éri. Nézzétek csak, mennyire nem egyformák a kezemben levő gyertyák; lám ezek feltűnően vékonyak; a szénbányákban dolgozó bányászok használtak azelőtt ilyen gyertyákat. Valamikor a bányászoknak maguknak kellett a gyertya készítéséről gondoskodniok; takarékosságból történt, de meg azért is, mert azt hitték, hogy a bányalég a kis lángtól nem gyullad ki oly könnyen, mint a nagy lángtól, miért is olyan vékonyra készítették a gyertyákat, hogy 20, 30, 40, sőt 60 darab is esett egy fontra [fél kilogrammra]. Később a Davy-féle lámpák és különböző más biztonsági lámpák kerültek a gyertyák helyébe.”

Vissza a
Noteszlapok abc-ben	Noteszlapok tárgykörönként
tartalomjegyzékhez